Nem csatoltam fel
a füleimet ma reggel
ennek ellenére
ámulatba ejt a világ,
az összekötött székek
sokasága
az értéktőzsde zuhanásai,
az a bizonyos fogcsikorgatás
az új cipők és a
bankjegyek közt.

Egy bika kitartásával gondolkodom,
vajon a fejen vagy az íráson
landolt az élet?

A leopárd bőrét
aranyáron árulják
a piacon.

A tűzcsúszdán csúsznak lefelé
a szerelmesek szenvedélyes
csókjai

csillagászati hátrányokba zuhanva
a hűvös napokkal együtt, amelyek
szülőföld nélkül vándorolnak
a kőtörmelékkel zsúfolt
stresszes nagyvárosok utcáin.

Senki sem fütyörészik az utcákon már.
És kínosnak tűnik vágyni
a nyugodt kék égre
a búza sárga hangjára
a víz mozgására
ahogy tökéletes köröket ír le
amikor egy kavicsot
dob bele egy gyerek
kivilágított szobája ablakából.

A terített asztalhoz
visszatérő galamb
összevérezett csőrében
egy pofont hoz a világtól.

Vajon honnan tudom majd,
merről érkezik a halál